WMN BESZÉLNÜNK KELL!

Sokak számára a szex az egyetlen nyelv, amelyen keresztül a szeretetet, gyengédséget, odaadást, érzékiséget, ragaszkodást képesek megélni. A szex soha nem csupán magáról az aktusról szól. Mert miközben nagyon vágyjuk a másik közelségét, rengeteg minden befolyásolja, hogyan tudunk jelen lenni az intimitásban. Vajon tudjuk-e, hol és hogyan születik meg a vágy? Mi mindenről szól a szex, és mi minden befolyásolja, ahogyan megéljük a szexualitást? Hogy mi köze mindennek a gyerekkori élményeinkhez, traumáinkhoz, és van-e különbség abban, ahogy a nők és a férfiak vágya felépül?

Itt az ideje, hogy hangosan kimondjuk: amellett, hogy az anyaság csodálatos szerep, egyben irtó nehéz is. Hiszen folyamatos jelenlétet, intenzív érzelmi és fizikai gondoskodást igényel. És amiben épp ezért ki lehet égni. Ki is ég sok nő – és ebben nincs semmi szégyellnivaló. A Beszélnünk kell! podcastban erről és a gyógyulás lehetőségeiről is bezsélgettünk.

Ismerős az érzés, mintha a párválasztásaidban újra és újra ugyanabba a folyóba lépnél? Te is feltetted már magadnak a kérdést: miért ismétlem ugyanazokat az önsorsrontó köröket a kapcsolataimban? Itt a Beszélnünk kell! legújabb epizódja, amelyben D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus a párkapcsolati sémákról, illetve a gyógyulás útjairól beszélgetnek.

Azt, hogy milyen hatalmi viszonyban létezni, a szüleinken keresztül, gyerekkortól tapasztaljuk: nagyon zsigeriek tehát azok a mintáink, amelyek azt befolyásolják, hogy a későbbiekben hogyan viselkedünk olyan helyzetekben, amelyekben a hatalom alávetettjeiként vagyunk jelen – állampolgárként, gyerekként, diákként, munkavállalóként, betegként vagy a párkapcsolatunkban. És hát a legtöbbünknek nincsenek jó mintáink ezzel kapcsolatban: a magyarok 70 százaléka bizonytalanul kötődik, ami által sokkal könnyebben fel lehet bennük ébreszteni félelmeket, aggodalmakat, és sokkal könnyebben válhatnak irányíthatóvá ezeken a félelmeken keresztül. Könnyebben manipulálható az az ember, aki bizonytalan önmagában és bizonytalan a világban. De mit jelent mindez a gyereknevélsben, a párkapcsolatunkban és társadalmi szinten?

A fiatal felnőtt gyerek elköltözése – amellett, hogy teljesen természetesen bekövetkező életszakasz – egy gyászfolyamat is. És az azzal való szembesülés: kik vagyunk mi a szülőségünkön túl. Itt a Beszélnünk kell! legújabb epizódja az üres fészekről.

A szülőség az ember életének egyik legösszetettebb – legtöbb nehézséggel, lemondással, örömmel és olykor csalódással járó – feladata, amit elképesztően nehéz jól csinálni (tökéletesen pedig lehetetlen). És amiben minden jó szándék és akarat ellenére is mély sérüléseket lehet okozni. Az esetek többségében azonban a szülő nem tudatosan, nem szándékosan szeretné bántani a gyerekét – még az akaratlagosnak tűnő döntések mögött is nagyon sok, jellemzően kontrollálatlan impulzus vagy saját feldolgozatlan gyerekkori trauma húzódik meg. Ahhoz, hogy megértsük a másikat, fontos, hogy kontextusában értelmezzük az életét, a tetteit. D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus most a sokféle kontextus mögé pillantva tesz kísérletet arra, hogy a legelemibb, szüleinkhez fűződő kapcsolódásunkat és az abban szerzett sérüléseinket vizsgálja meg. Itt a Beszélnünk kell! podcast hatodik évada.

Nagy feladat túlélni az idejekorán elveszített szülőt. Életet, erőt építeni a hiányból, kamaszkorban megtanulni, hogy miközben te építed magad, a gyász is épül benned. Nyáry Luca tizenhárom éves volt, amikor elvesztette az édesanyját. A Beszélnünk kell! ötödik évadának záróepizódjában az ő útját mutatjuk be:

Szabó Anna Eszter súlyos traumákat szenvedett el a szülés alatt – ezek az élmények pedig ott és akkor nemcsak egy korábbi abúzus emlékét ültették át jelen időbe és hajszolták őt pánikrohamokig, hanem azt is meghatározták egy időre, ahogyan a babájához kapcsolódott. A története óriási felkiáltójel arra vonatkozóan, hogyan tanulunk rá, hogy a határainkon bárki, bármikor átléphet, és milyen hiányosságok, visszaélések fordulnak elő sokszor a szülőszobán. Orvos-Tóth Noémi szerint, ha a nőket hagynák jól szülni, és a gyerekeket jól születni, mindössze néhány generáció alatt képesek lennénk eljutni egy sokkal egészségesebben működő társadalomig. De mindez hogyan lehetséges, mi kell(ene) hozzá? Mi mindent határozhat meg az anyának és az újszülöttnek a traumatikus szülésélmény? És mit jelent egyáltalán a jó szülés, jó születés? Egyebek közt erről is szó esik a Beszélnünk kell! podcast legújabb epizódjában. D.Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi vendége: Szabó Anna Eszter.

Kurucz Adrienn, a WMN szerzője és főszerkesztő-helyettese már friss anyaként sem értett egyet vele, amikor azzal riogatták: ha a kisbaba a hitvesi ágyban alszik, sosem fog leválni a szülőkről. Ami azt illeti, magával a leválás szóval sincs barátságban, ami valami olyasmit sugall számára, hogy végérvényesen el kéne engednie a gyerekét. „Ha egy ág letörik a fáról, ha „leválik”, elpusztul (…) És én is úgy érzem, hogy elpusztulnék az erős kapcsolat nélkül, ami a családomhoz köt” – mondja. Miközben szülőként a gyerekkhez fűződő erős kötelék kialakítása az egyik legelemibb vágyunk (ahogy a gyereké is a biztos kötődés vágya), azzal is tisztában vagyunk, hogy a megfelelő szabadság biztosítása számára – amelyben kiteljesedhet és önmaga lehet – elengedhetetlen a felnövekedése, a személyiségfejlődése szempontjából. De hogyan oldható fel a közelség-távolság ezen ellentmondása? Egyáltalán: mi a megfelelő mértéke? És vajon a leválás alternatívájaként be lehet-e emelni egy másik kifejezést a szótárunkba, amikor a…

Mindenkinek más az útja a gyerekvállalásban; sokak számára azonban méltatlanul nehéz, kacskaringós út vezet az anyaságig. Hazánkban nagyjából háromszázezer nő küszködik termékenységi gondokkal, illetve meddőséggel; köztük Krajnyik Cintia is, akit másfél évvel ezelőtt diagnosztizáltak endometriózissal és adenomiózissal. Két nagy műtéten esett át azóta, amelyek során arra is fény derült, számára az egyetlen járható út a gyerekvállalásban a lombik maradt. Cinti túl van egy abbamaradt vetéléssel végződő beültetésen, és mindamellett, hogy példaértékű erővel és méltósággal viseli a lombikkal járó teljes kiszolgáltatottságot – ami számára a szülei elvesztésének traumáját is újra és újra a jelenbe hívja –, minden erejével azon van, hogy másokat is segítsen ezen az úton, és a saját története felvállalásával próbálja meg ledönteni a meddőséget, illetve a lombikot övező súlyos tabukat. A Beszélnünk kell! legújabb epizódjában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi vendége Krajnyik Cintia.

Élsportolónak készült, ami – tekintve, hogy mindenbe, amit csinál, apait-anyait belead – nagy eséllyel össze is jött volna, ha nincs egy sérülés, ami végül pontot tett a sportolói pályafutása végére. Így lett belőle pszichológus, neves emberi jogi szervezetek munkatársa, majd újságíró (vagy ahogy ő definiálja magát: pszichológus-újságíró). Milanovich Domi a Lélektani határ podcastműsor megálmodója és műsorvezetője, a WMN főszerkesztő-helyettese és mentálhigiénés támasza – és megannyi minden más mellett, amivel még le lehetne írni, az LMBTQ-közösség tagja is, amiről nyíltan beszél és ír. Noha elmondása szerint olyan szempontból szerencsés helyzetben van, hogy a közvetlen környezete szeretettel és teljes elfogadással van felé, tudja jól, hogy sokan vannak, akik életéből mindez hiányzik. A podcastban beszél arról, milyen a burkon kívül, ahol egyre kevesebb a levegő, és arró, hogy milyen – olykor kacskaringós és hosszú – út vezethet a felismerésig és egy önazonos élet kialakításáig. Domi – aki sosem nyílt még…

Vágyni az elismerésére és kötődni ahhoz is tudunk, aki bánt – ezt Mózes Zsófinak sajnos már nagyon korán, a saját családjában meg kellett tanulnia. Felnőtt élete során pedig azt is tapasztalta, milyen ha a párkapcsolatában izolálják, hatalmat gyakorolnak felette és rendszeresen bántalmazzák verbálisan és fizikailag egyaránt. És azt is, miért nem olyan magától értetődő és egyszerű kilépni egy ilyen viszonyból. A statisztikák szerint Magyarországon jelenleg is több mint kétszázezer nő él olyan párkapcsolatban, ahol fizikailag bántalmazza őket a partnerük. Az érzelmi, verbális vagy épp gazdasági bántalmazást pedig meg sem tudják mutatni a számok. Mózes Zsófi története sokak története, ami kivételessé teszi őt (és erről nem az áldozatok tehetnek), az, amilyen erővel és kitartással volt képes végig vinni a bántalmazójával szembeni bírósági pert, amelyben hét (!) év után végül Zsófi javára született ítélet – ezt akkor, a vele készült adás felvételekor még nem tudta. Zsófi az elmúlt években rendszeresen írt a…

Soha ennyire nem érezte még magát a helyén, és soha nem volt még ennyire jóban magával – idáig azonban iszonyatosan nehéz út vezetett Csepelyi Adrienn számára, aki a közelmúltban megküzdött a major depresszióval. Nem túlzás azt mondani, hogy Adrienn megjárta a poklot: a major depresszió ugyanis (azon túl, hogy súlyos, bár szemmel olykor nem látható fizikai tünetei vannak) darabjaira szedi az embert; nemcsak arra hat, ahogyan a világot és önmagát szemléli, hanem a kapcsolatait is szétzilálja. Mindent, amit addig ismert és tudott magáról az ember, átszínez, felülír. A betegséget erős stigmatizálás és tabusítás övezi, holott az, hogy nyíltan beszéljünk a major depresszióról, sokak számára szó szerint életmentő is lehet. Ezt a missziót viszi szinte a kezdetek óta Csepelyi Adrienn, aki a Beszélnünk kell! podcast legújabb részében is a tőle megszokott őszinteséggel és mélységgel mesélt élete egyik legnehezebb időszakáról, és a gyógyulás útjairól D.Tóth Krisztának és Orvos-Tóth Noéminek.

Átsuhanó babák. Vendégbabák. Elvesztített, de soha el nem múló babák. Gyerekek, akiket vártak, de nem érkeztek meg, és mégis maradtak. Olyan sokféleképpen lehet finoman körbeírni az egyik legnagyobb fájdalmat a világon: egy kisbaba elvesztését. A perinatális gyász sokkal több embert érint, mint gondolnánk; nőket, férfiakat egyaránt – persze, hogy máshogy –, embereket, akik úgy váltak szülőkké, hogy sosem foghatták kezükbe az élő csecsemőjüket. Amikor a Beszélnünk kell! podcastunk új évadát terveztük, azon gondlkodtunk, hogyan lehetne egy-egy témában a kíváncsiság és a szakértelem mellé a személyes, tapasztalati oldalt is megmutatni. Korábban előfordult már, hogy vendéget hívtunk a stúdióba (például az örökbefogadás kapcsán Grecsó Krisztián írót), amit, a visszajelzések alapján nemcsak mi, hanem ti is szerettetek. Így hoztunk egy merész döntést: jöjjenek el azok, akik „belülről" mesélnek. Érintettek, akik vannak annyira nyitottak, bátrak, nagyvonalúak, hogy írnak, beszélnek arról, ami velük történt – ezzel…

A szex soha nem „csak” szex. És soha nem csak annyian „vesznek részt” egy aktusban, ahányan épp az ágyban vannak. A szexuális életünkben az egész múltunk leképeződik. De mi minden befolyásolja, amit és ahogyan intimitás közben megélünk? Erről beszélget az évadzáró podcastban D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi:

Esther Perel szerint régen az emberek azért váltak, mert boldogtalanok voltak, ma azért teszik, mert úgy hiszik, hogy lehetnek boldogabbak. De valóban azok lesznek? Hogyan jutunk el a válásig, mikor menthető még egy kapcsolat és egyáltalán, hogyan lehet jól párt választani? Hallgassátok meg a Beszélnünk kell! legújabb epizódját, amelyben D.Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi többek közt ezekre a kérdésekre keresték a választ.

Az öregedés sokkal komplexebb és plasztikusabb dolog-érzés-jelenség-tünetegyüttes, mint ahogyan sok esetben tekintünk rá, és mint, amit a témát övező tabuk és sztereotípiák sugallnak – amikből nem mellesleg rengeteg van. Az öregedés mindenkit érint, és nem kérdés, hogy iszonyúan sok dolgunk van a témával, ezek a hiedelmek ugyanis mind megnehezítik azt, hogy szeressük az életkorunkat és benne önmagunkat. Ebben a folyamatban segít most D.Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! soron következő epizódjában.

Egész generációk küzdenek a kiégéssel, nem csoda, hiszen többet dolgozunk, mint valaha bármikor a történelemben, emellett pedig a munka és a magánélet határai sem mosódtak el még ennyire, mint most. A teljesítménykényszer egy állandó stresszt okoz az életünkben, mégsem tudunk szabadulni tőle, hiszen a modern kor társadalma az elismerést, a csodálatot, a sikert a teljesítményben méri. Jó lenne határokat húzni, de hogyan kezdjünk bele? Itt a Beszélnünk kell! legújabb adása, hallgassátok!

Jól bocsánatot kérni, ténylegesen bocsánatot nyerni és igazán megbocsátani, majd meggyógyulni a helyzetből bonyolult és nehézkes folyamat. Ráadásul nem is mindig (vagyis inkább: nagyon sokszor nem) sikerül. De egyáltalán mit jelent megbocsátani? Kiről szól valójában a bocsánatkérés? Meg tudunk gyógyulni annak ellenére is, ha nem tudunk megbocsátani? Itt a Beszélnünk kell! új epizódja D.Tóth Krisztával és Orvos-Tóth Noémivel.

Traumakötés vagy traumás kötődés... egy szókapcsolat, amit azok, akik valaha éreztek függés jellegű, szinte eltéphetetlen kapcsolódást az őket (akár érzelmileg) bántalmazóhoz, jól ismernek. Igaz, a kifejezést sokszor csak utólag találják meg arra, ami történt velük. Amikor laikusként valaki bántalmazó kapcsolatokról hall, az egyik első kérdés, ami felmerül, hogy miért nem lép ki belőle rögtön az áldozat... A válasz nem egyszerű. Erről beszélget D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi.

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! podcastsorozat negyedik évadának premieradásában nemcsak arra néznek rá, miben vagyunk, és hogyan vagyunk most, hanem arról is beszélgetnek, miként tudjuk túlélhetővé, élhetővé, sőt néha még élvezhetővé is tenni az életünket és egymás életét – minden ellenére vagy inkább mindennel együtt.

Az egyik legizgalmasabb és legnehezebb emberi feladat a saját határaink meghúzása: kiállni magunkért, érvényesíteni magunkat – anélkül, hogy a másik ember határait megsértenénk. Az, hogy mennyire tudunk önazonosak lenni, meghúzni az énhatárainkat, nagyrészt (de nem csak) azon áll vagy bukik, mit kezdünk az élet elején megélt tapasztalatainkkal, traumáinkkal, azzal a bizonyos „csomaggal”, amit magunkkal cipelünk. D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi erről a közös megélésünkről, jó önzésről, rossz önzésről, és arról beszélgettek a Beszélnünk kell! harmadik évadának záróepizódjában, hogyan tudunk sikeres önérvényesítéssel önmagunk legjobb cinkosai lenni.

Szerelem és irodalom viszonyáról beszélget az e heti podcastban D.Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi, és kivételesen egy vendég is csatlakozik hozzájuk Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész személyében. Itt a friss Beszélnünk kell!

Az emberi élet célja a boldogság – ami a társadalmi megítélés szerint egyenlő a sikerrel. Az egyik legnagyobb tévhit az életünkben, hogy úgy gondoljuk, aki sikeres, az boldog is – pedig ez egyáltalán nincs így. De akkor miért hajtjuk olyan eszeveszetten a sikert? Mi is pontosan a titka? Hogyan tud gúzsba kötni? És hogyan szabadíthatjuk fel magunkat akár a családi, akár a társadalmi elvárások alól, hogy – mások megítélése szerint – kevésbé sikeres, ám autentikusabb életet éljünk? Többek közt erről is beszélgetett D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! podcastsorozat legújabb epizódjában.

Nincs még egy olyan emberi kapcsolatunk, amelynek mélyebb hatásai lennének ránk, mint, ami a testvérünkhöz fűz bennünket – egyszerre érzékeny, összetett, mély, örömteli, kínzó, harcos és felemelő. Benne van minden, amiről az emberi személyiség szól: hatalom, magasztosság, szeretet, irigység, düh... De ami ennél is fontosabb: a testvéri viszony mindennél hosszabban tartó kötődés – párkapcsolatok jönnek-mennek, a szülők meghalnak, a gyerekeink később érkeznek. Egyszóval, a testvéreink azok, akik szinte végig ott vannak mellettünk a hullámvasúton. Róluk, a hozzájuk fűződő, olykor terhelt, rivalizálással teli viszonyunkról szól a Beszélnünk kell! podcastsorozat legújabb adása D.Tóth Krisztával és Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal.

A birtoklási vágy mélyen belénk van kódolva – amit és akit szeretünk, arra a lényünk kiterjesztett részeként tekintünk, és csak magunknak szeretnénk. Ez azonban könnyen átfordulhat kontrollba, indokolatlan féltékenységbe, és párkapcsolati erőszakba. Ahhoz, hogy a kezdeti szimbiotikus, egymást birtoklós szerelemtől eljussunk az érett párkapcsolatig, jól kell kezelni a korai (gyerekkori) sérüléseinket. Itt a Beszélnünk kell! podcastsorozat legújabb része, melyben D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus a szeretetről, és a hozzá olyan szorosan kötődő birtoklási vágyról rántják le a leplet.

Mindenki másképp reagál a nehézségekre, más megoldókulcsaink vannak a traumatikus, fájdalmas helyzetekre – erre nagyon élesen rávilágított a mostani járványhelyzet –, és ez így van jól. A probléma ott kezdődik, ha valaki a negatív érzéseket megtagadva hangsúlyozza túl a pozitív, boldog szemléletmódot. D.Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! podcastsorozat legújabb adásában a túlzásba vitt toxikus pozitivitásról beszélgetnek, amelynek számtalan káros hatása lehet; az elfojtás, a nehézségek eltagadása, bagatellizálása, nem megélése pedig nagyon súlyos következményekkel járhat a mentális és a fizikai egészségünkre vonatkozóan.

A hazugságot, titkokat és megtévesztést mindannyian jól ismerjük, ugyanis egyszerre vagyunk elkövetői és elszenvedői. Az a helyzet ugyanis, hogy az ember nem sokkal azután, hogy megtanul beszélni, elsajátítja a hazugság, a manipuláció a megtévesztés képességét is. Itt a Beszélnünk kell! podcast legújabb epizódja a hazugság pszichológiájáról.

Egyre több gyerek küzd súlyos szorongással, depresszióval. A friss statisztikák szerint a 10-19 évesek között nő az öngyilkosságok száma. Nincsenek jól a gyerekeink, és ezért mi, felnőttek is felelősek vagyunk. Szembe kell néznünk azzal, hogy mit teszünk, mit tettünk, mit tesz a világ a gyerekeinkkel. Itt a Beszélnünk kell! podcastsorozat harmadik évadának premieradása D.Tóth Krisztával és Orvos-Tóth Noémivel.

"Meséld el, hogyan szerettek, és elmondom, hogyan szeretsz" - mondja a sokat idézett terapeuta, Esther Perel. A szeretetre való képességet élményeken, tapasztalatokon keresztül sajátítjuk el kisgyermekkorban. Ezek hihetetlen mélységekbe, sejtszinten íródnak belénk, és meghatározzák, kivé válunk; hogyan kapcsolódunk, kit és hogyan szeretünk. D.Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! záróepizódjában a legmeghatározóbb élményünk, a szülői minták hatásairól beszlégetnek.

Féltékenység és irigység – univerzális érzések, amelyek egyidősek az emberiséggel. És mégis, hihetetlenül nehezen vagyunk képesek magunkénak vallani őket; nemcsak beszélni tabu róluk a saját magunk viszonylatában, hanem szinte még érezni is. De miért van ez? Mennyire szólnak ezek az érzések rólunk, és mennyiben másokról? Honnan gyökereznek, és mit lehet kezdeni velük? D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! e heti adásában az emberi működés két legtermészetesebb, mégis legdémonizáltabb érzéseiről beszélgetnek.

Extrovertált és introvertált személyiség – két külön világ…legalábbis szeretünk rájuk így tekinteni. Holott a valóság – mint oly sok esetben – nem ennyire fekete-fehér. Egy introvertált ember is képes például extrovertáltan viselkedni, míg extrovertáltan is lehet valaki szégyenlős, vágyhat néha a befelé fordulásra. De mit jelentenek számunkra ezek a címkék? Miért ANNYIRA fontos tudnunk, melyik személyiségtípushoz tartozunk? Egyáltalán, mi alakítja a személyiségünket: mitől leszünk mi mi? D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi ezen a héten egy igazi slágertémáról beszélgetnek – átfogóan és a sztereotípiáktól elrugaszkodva.

A Beszélnünk kell! történetének rendhagyó adásában most nem ketten, hanem hárman ülnek a stúdióban: Grecsó Krisztián író, szerkesztő, apuka mesél D.Tóth Krisztának és Orvos-Tóth Noéminek őszintén arról, mit él meg, milyen folyamatokon megy keresztül egy örökbefogadó szülő, mire megérkezik az, akire mindennél jobban vágyott.

"Az apa hiánya nehezebben megdolgozható, mint az, ha rosszul van jelen. A létező rosszhoz ugyanis lehet valamifajta érzelmi viszonyt kialakítani, a nincshez, a hiányhoz viszont nagyon nehéz." Az apánkkal való kapcsolatunkban sokféle módon sérülhetünk; ezek a sebek pedig mélyre mennek és nagyon nehezen gyógyulnak. Itt a Beszélnünk kell! e heti adása D. Tóth Krisztával és Orvos-Tóth Noémivel a mérgező anyák után a másik nagy taburól: a mérgező apákról, az apasebekről.

Miről veszekszünk valójában, amikor veszekszünk? Mitől függ, ki hogyan reagál egy konfliktusos helyzetben? És hogyan tanulhatjuk meg kezelni a párkapcsolati konfliktusainkat? D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ a Beszélnünk kell! eheti adásában.

Ti is éreztétek már, hogy bármit is csináljatok, nem vagytok elég jók? Hogy a sikereitek nem magatoknak – a tehetségeteknek vagy szorgalmatoknak – köszönhetőek, hanem a szerencsének, esetleg más külső tényezőnek? Hogy valójában csak idő kérdése, mikor derül ki mások számára, hogy rosszul ítélnek meg benneteket? Az imposztor-szindróma sokkal több embert érint, mint azt sejtenénk, mégsem beszélünk róla nyíltan. Épp ezért a Beszélnünk kell! podcastsorozat legújabb epizódjában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi ehhez a tabutémához nyúlnak, ami alapjaiban határozhatja meg, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz.

Annak ellenére, hogy a világjárvány kollektív élmény, nagyon is egyedül vagyunk benne a veszteségeinkkel, amikből fájóan sok van. Akármerre nézünk, bárhová nyúlunk, veszteséget találunk; nincs biztonság, illúzió az egyensúly, elvesztek a hosszútávú tervek, gyászoljuk a szeretteinket, a munkahelyünket, az egzisztenciánket... Nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is a legfontosabb kérdés most: mi marad belőlünk a Covid után? Mit kezdünk a járvány mentális, egzisztenciális és társadalmi következményeivel – egyszóval: mi lesz velünk? Erre próbál válaszokat keresni D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! podcastsorozat második évadának premieradásában, amely a veszteségeinkről és a megküzdésről szól.

Szexuális lényként jövünk a világra, mégsem ismerjük, nem merjük megélni a saját szexualitásunkat. Miért színleljük az orgazmust? Miért szexelünk? Mi a szexuális együttlét célja? Hogyan segít a maszturbálás önmagunk megismerésében? – ezekre a kérdésekre sokunknak egy életen át nincsenek válaszai. D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! podcast-sorozat évadzáró epizódjában nem finomkodnak: tabuk nélkül beszélgetnek az életünk egy fontos és elidegeníthetetlen, ám szégyenérzettel, elhallgatásokkal teli területéről: a szexről. Hallgassátok meg - bátran!

Egy bántalmazó kapcsolat összetett rendszerében az erőszaknak számos arca van. A bántalmazó eszközei sokszor annyira kifinomultak, hogy mire az áldozat észreveszi, hogy mi történik vele, már alig-alig tud szabadulni. A Beszélnünk kell! podcast eheti epizódjában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a kapcsolati erőszak témáját járja körül... és a beszélgetésben egy mélyen személyes vallomás is elhangzik.

A magány a modern kor tömegbetegsége, ami nemcsak a lelket, hanem a testet is megbetegíti. Hiába az állandó online jelenlét, a kapcsolataink mégsem mélyek, valódiak. Nem tudunk jól kapcsolódni, kellő önismerettel párt keresni, és félretenni azokat a sokszor irreális elvárásainkat, amik gúzsba kötnek. Pedig egyebek mellett ez mind elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy ne fulladjanak kudarcba a próbálkozásaink. De mi kell még a sikeres párkereséshez? Miért ér minket annyi csalódás? Egyáltalán, mit keresünk a másikban? A Beszélnünk kell! podcast-sorozat e heti adásában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a a magányról és a párkeresésről beszélgetnek.

A szerelemnél nincs ősibb, pusztítóbb, éltetőbb, intimebb, emberibb és egyetemesebb érzés a világon. Elképesztően sok mítosz övezi, kezdve a gyerek- és felnőttmesék „boldogan éltek, amíg meg nem haltak" ígéretétől "Az Igazi" mítoszáig. A mesék azonban ott végződnek, ahol a közös élet a valóságban a kezdetét veszi. Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus és D. Tóth Kriszta a Beszélnünk kell! podcast-sorozat e heti adásában a szerelemről beszélgetnek: mítoszokról és valóságról, mámorról és hatalomról, vágyról és elvárásokról; no, meg arról, mi történik valójában azután, ahol a mesék véget érnek.

Egy mozaikcsaládba mindenki veszteséggel érkezik. "Innen szép nyerni," ahogy mondani szoktuk - de nem lehetetlen. A mozaik- vagy patchwork családok sokszereplős, bonyolult rendszeréről, lehetséges konfliktusforrásokról és megoldásokról beszélgetett Orvos-Tóth Noémi és D. Tóth Kriszta a Beszélnünk kell! podcast friss epizódjában. Hallgassátok:

A modern ember egyszerűen nem tud mit kezdeni a halállal. Eltartja magától, óvatoskodik, tapintatoskodik, menekül előle, túlkompenzál. Ezért aztán magányosan halunk meg és magányosan gyászolunk. Pedig a halál az élet természetes velejárója. A Beszélnünk kell! eheti adásában ennek a tabunak megyünk neki, a szokásosnál több személyes történettel... Ne féljetek tőle, hallgassátok:

A leválás mindenkinek fáj: a szülőnek és a gyereknek is. De elkerülni nem lehet - és nem is szabad. Mert, ha nem történik meg, a gyerek érzelmileg a szülővel fog maradni, akár a párjával szemben is... Ismerős? Nem vagy egyedül.

Annak ellenére, hogy a narcizmus orvosi diagnózisa csupán az emberek egy százalékát érinti, narcisztikus jegyek rengeteg emberben felfedezhetőek. Ezért tűnhet úgy, mintha a környezetünkben szinte mindenki erről beszélnek, és nincs olyan, aki – közvetve vagy közvetlenül – ne lenne érintett a jelenségben. De mi jellemzi a narcisztikus személyiségzavarral küzdő embert? Milyen típusai vannak? Milyen egy narcisztikussal kapcsolatban élni? És egyáltalán, hogyan válik valaki narcisztikussá?

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! múlt heti adásában az agresszió, a harag és a szorongás természetéről, működéséről és hatásairól beszélgetett, most pedig azt járják körül, hogyan erősítette fel ezeket az érzéseket, és az emberek közötti feszültségeket a világjárvány, és ennek hatásai miként mutatkoznak meg a társas interakcióinkban az online és az offline térben.

Felfokozott érzelmi állapotban éljük a mindennapijainkat: a szorongás, a félelem és a harag átitatja a társadalmat. Erre a már eleve terhelt alaphelyzetre rakódott rá a pandémia, ami tovább erősítette a szorongásainkat, félelmeinket és valósággal elszabadította a haragot. Ez pedig nemcsak ránk, hanem a kapcsolatainkra és a közösségeinkre is hatással van.

Itt a Beszélnünk kell! podcast-sorozat legújabb epizódja Orvos-Tóth Noémivel és D. Tóth Krisztával az egyik legnagyobb taburól: a mérgező anyákról.